Most akadjak ki? Írásban? Miután az előző bejegyzésben perfektül megállapítottam ,hogy egy érzelmektől mentes- vagy legalább is némileg védett- személy vagyok. Erre most legszívesebben  , megnyomnám azt a bizonyos "Nuclear" feliratú gombot.És miért? Egy rajz miatt. (Egy rohadt rajz miatt, amin másfél órán át szenvedtem, számítógépes programon- ami nem épp az erősségem- és kivételesen elégedett voltam az eredménnyel. Húsvéti témára: egy rúnákkal díszített tojásból tört elő egy fekete sárkány palánta, arany szárnyakkal, bóbitákkal. Szerintem jó lett. Nem egy Van Gogh, de a versenyre ,amire be akartam küldeni, abszolute megfelelt. Még túl is teljesítette. Igazából, nem is gondoltam bele az eredméynybe. Büszke voltam magamra,hogy ilyen ügyes kislány vagyok meg kreatív, meg szép és okos, meg anyámtyúkja. Igazából nem is az bánt,hogy  nem nyertem meg. Hanem micsoda? Az hogy mik előztek meg! Az második-harmadik (holt verseny volt, sorsolással lettem második), nem mondom, használta egy kicsit pici gógyiját, de a megvalósítás nem volt egy díjnyertes. Nade az első?!?!?! Azt hittem tömeg és öngyilkos leszek. EZ?! Ez az ovodás , színesceruzás agylövés?!Megőrülök! Kreativitás? 0! Kivitelezés? 0! Bakkernyavalya mégcsak tojás alakja sem volt!! Hol itt az igazság? Mi van az én sértett büszkeségemmel?? Fene essen a versenybe, rettenetesen nem érdekel, de ne soroljanak be egy ilyen szerencsétlen hülye mögé. )Hát kész. Másfél óra az életemből. Már azt sakkoztam, hogy ezért nem lesz időm elmondani a szeretteimnek a halálos ágyamnál a nagy életbölcsességeimet. 

Hát ha még csak ez lenne a legnagyobb gondom... De arról.esetleg csak akkor, ha már elrendeződött.

A Lényeg:
Menjetek a Pokolba!

Kész. kihúztam. Túlreagálom a dolgokat, most még a legapróbbat is. Le kéne higgadnom. Gondolom az éjszakám olvasással ,és Rock ordíttatással fog töltődni. Éljen...Szóval, ilyenkor már igazságtalan és hosztis vagyok. Hogy miért nem töröltem ki amit írtam? Ez a törött telefon kategória. élő figyelmeztetés. Nyugalom és aztán Írj.A fentivel akaratlanul is megvádoltam olyat akit kedvelek ,és azt nem akartam. mindegy. jobb ha ma már hallgatok. Jóéjt mindenkinek...

INTP:Mindenre logikus magyarázatot keres, ami érdekli. Elméleti beállítottságú. Az absztrakt fogalmak jobban érdeklik, mint a társas viszonyok. Csendes, kiegyensúlyozott, ugyanakkor rugalmas. Rendkívüli módon képes egy problémára összpontosítani. Kételkedő, olykor kritizál, viszont mindig elemző hozzáállású.

Ez vagyok én. Na tessék. INTP. Furcsa ,hogy kb. egy az egyben stimmel. Nah igen, sokkoló tud lenni, amikor kiderül , hogy nem vqgyok teljesen egyedi, és utánozhatatlan. Egy kicsit fájt. De aztán felvidultam: Hé! nem én vagyok az egyetlen értelmes a világon! Már csak más INTP-ket kell találnom...

TESZT végrehajtható: lelektanitipusok.net -oldalon (ajánlott a 94 kérdéses tesz

Amúgy gyalázatosan rossz napom van. Ki csodálkozik? Senki. Akkor szoktam a személyiségtípusomat újraolvasni, amikor nagyon úgy érzem,hogy valami nics rendben velem. Kavarodnak a dolgok,és igen fájdalmas területen. Hiába azt a kis "Érzés " részt is fel lehet kavarni. erősen. 

 Az íróknál nincs skizofrénabb lény. Elég belegondolni:Minden egyes könyvükben több tucat darbra szabdalják a lelküket, hogy azzal, a tintából teremtetett lényekneket szólítsa életbe. Hasonló effektus mint a buboréknál. Teremtek, de saját magamat teremtetm újra. Más -más alakba, személybe, de olyat nem tudok írni ami nem én lennék. Egyszerűen nem látezik az a  gonosztevő-legyen akármilyen megátalkodott, vagy az az angyali karakter, aki ne lenne félig meddig maga az író.Hát akkor miért van az, hogy ezek a karakterek, a saját teremtményeink lázadnak? Amikor szinte kitépik a kezedből a tollat : Nem! Én ezt nem így tenném! És már írják is tovább, ahogy velük történne. Nem ahogy velem ,és ez itt a lényeg. Ők mégis én, de többek nálam. Kaptak képességeket, érzelmeket, szerepeket, és úgy játszák, ahogy nekik jólesik.Egy laikus ezt nem értheti. Írni?mi abban a nehéz?
Ám ha tudná,j hogy az írás arról szól,hogy valamennyire rendre , egy történetbe kényszerítessz egy csapat izgága,  saját akarattal bíró személyt, úgy hogy ott is tudjanak mozogni- talán így értené mennyire nem könnyű egy író dolga. Persze elég nagyképű dolog magamat írónak titulálni- persze viszonylatban, mégis jobb mintha Teremtőnek kiálltanám ki magam. Szóval ma is: A főszereplőm eltökélten meg akart halni. Eszembe sem volt, hogy megölessem őt, de hiábkra halmozott hibákat, miközben én csak a fejében suttogtam egy hangként,hogy mit kéne tennie. Hát, mit ne mondjak, oda se bagózott. Hálátlan. Igaz,én adtam neki lázadó jellemet, faltörő makacsságot, ésszerű gondolatokat. De azért mégis! semmibe vennie a teremtőjét?? Csúnya dolog.  Dehát, nem ezt csináljuk mi is?