okéé, Június óta nem írtam. Szégyenletes mondhatom. ma is csak azért írok, mert pipa vagyok a világra, mint olyanra. Ééspedig a filmkritikusok miatt. De kezdjük az elején. Már tél környékén beharangozták a Magányos Lovas című filmet. Westernes, üldözős, lovaglós, indiános. És nem mellékesen Helena  Boham Carter (kedvenc színésznőm, Sweeney Todd-Mrs.Lovett, Harry Potter-Bellatrix Lestrage, Alice Csodaországban-Vörös királynő, Éjsötét Árnyék-Hoffman Doktornő) valamint Johnny Depp  is játszik benne. Persze ,hogy vártam, hogy kijöjjön! Éspedig vártam rá nyár végéig. Első nyári mozink a Farkas, Origins 2-volt, szintén remek film, persze igen, volt benne pár jelenet amit kihagyhattak volna, de a film élvezhető volt, olyan mint amilyen az Xmenek szoktak.Aztán ugye ma, (tegnap eléggé halott voltam, megfázásból kifolyólag)volt alkalmam megnézni a Magányos Lovast.Persze, lelomboztak. A kritikák lehúzták mint a fene, a nagy film gourmet-ek is elmarasztalón kommenteltek. Hogy ilyen rossz, olyan rettenetes, elaludt rajta, végigsírta, nem volt benne poén,  sok, de nem elég jó poén. A fejem is zsongott tőle. Annyi jött le egy átlag olvasónak:Ez bizony egy pocsék film. Aggódtam is egy kicsit, de régebbi tapasztalataim alapján ( a vérlázító kritikák a Hobbitról, avagy miért ír olyan filmről , aminek eredetijét nem olvasta?! ) úgy döntöttem nem hagyom ki a mozizást. És nem bántam meg! Ugyanis zseniális volt. Gyarkan annyira nevettem, hogy szemüveget kellett törölgetnem a könnyeim után.Ráadásul jól esett,hogy végre a dög amerikaiak egy filmben felvállalták,hogy milyen ocsmányul bántak az indiánokkal. Még ha alaposan kikozmetikázva is, de azért ez már haladás. Persze anyáéknak meggyőződése volt, hogy nekem csak azért tetszett a film, mert odavagyok a színészekért. Hát, erre nem lehet mit mondani. Nem voltam elfogult. És mindenkinek ajánlom a filmet, még akkor is, ha azt hallja , a neves kritikusokat szajkózó elemekől, akik szeretnék,ha úgy tűnne, mintha ők aztán értenének hozzá, pedig igen szánalmas, ha valaki nem tudja vállalni a saját véleményét... nah, lehiggadok. Szóval nézzétek meg :)               

Temetve Tetemed,
Olomsúlyú agyagba,
Lárvák és férgek,
Orák az agyadban,
Minden perc gyötrelem,
Elárult: Kegyetlen!
Irgalmazz nekem!
        -áruló szerelmem.

Tudom, tudom.Ritka mód pocsék vers lett. Persze, ez is amolyan hirtelen ihlett alkotta szörnyedvény. Próbáltam az akrosztikonra helyezni a hangsúlyt, de nem nagyon jártam sikerrel. Tolomei ,mellesleg egy könyvszereplő. Hivatalosan gonosz, de én sajnálom.Hát... ennyi. 

Igazából viszonylag jó kedvem volt. Kicsit labilis, de azért jó. Nem is tudom ,miért határoztam el, hogy én most búskomor leszek. Merthogy elhatároztam. És ha én elhatároztam valamit, verje ki azt valami a makacs fejemből. Sok sikert, Sweetheart.
Szóval mit csinálok ilyenkor? Első lépcsőfok:Zenét hallgatok. Olyanokat ,mint a Nickelback-Lullaby, és társai. Eddigre már igen érzékeny és lehangolt leszek. Aztán jön a következő lépés: Baudelaire ,és a Romlás Virágai. 15 perc olvasás után, már fél úton vagyok a pityergés és a tömeggyilkosság között.Lépcsőfok kipipálva. Harmadik-ez már igen durva az én nézeteim szerint- a saját versek  olvasgatása. Eredmény:Holt Depresszió. És még nem hagytam abba. Könyvel, Mangával ,Filmmel zárom, amin tuti bőgni fogok. Hogy miért csinálom? Talán kienegedem a gőzt. Vagy valami. Nem is tudom, de kéthetente egyszer szükségem van egy ilyenre. Kicsit olyanok ezek az áthüppögött éjszakák, mint a Szaffiban a kormányzó fején a szelep. Utána másnap sokkal jobban vagyok. Hát normális ez?!

Talán az alkotmányba kellene foglalni: Őszintének lenni tilos. Véleményed ne legyen. hallgass ,és legyél egy a sok birka közül, akit visznek vágóhídra. Lehet,hogy radikális vagyok, de csalódtam az emberiségben. Már nem is tudom hányadszorra. Akkor hallanak csak meg, amikor olyat mondassz, ami nem tetszik nekik.De akkor persze rögtön mindenki odafigyel, és megbélyegez. Miért nem értek egyet? Hajts fejet, vagy veszítsd el. Úgy látom ezt a törvény még ma is tartja magát a sötét középkor óta. Márpedig, nekem van véleményem, még akkor is, ha a végletekig kiakadva, elkseredve mondom azt a véleményt, amikor egyik csapás jön a másik után. Ezt persze hajlamosak elfelejteni.De mindegy. Már megint pattogok, megint idegeskedek. Megint megtanultam,hogy magamba fordulni jobb, mint megszólalni. Elvégre nem azért van saját akaratom...